Dat kan beter! Rembrandt en de oude meesters
Immárom mindketten Museumkaart boldog tulajdonosai vagyunk, így minden hétre jut valami látnivaló.
Múlt héten egyik nap a választás az Amszterdamban lévő Rembrandt-házra esett. Magáról a múzeumról már részletesen írtam korábban, így ezzel senkit sem fárasztanék.
Amit meg szeretnék említeni az, a legújabb kiállítás, amit mi még a pirosszőnyeges megnyitő előtt láttunk. Pénteken délután szerencsénk volt. Ezalkalommal olyan lehetetlenül sem voltak sokan, és sikerült elcsípnünk a bemutatót Rembrandt rézmetszetes technikáiról is. Alapvetően 3 különböző technika van, de amitől a nagy mester képei különlegesek, hogy ő megtanulta ötvözni őket.
Sajnos a technikákról angol nyelvű előadás volt, és mivel nem igazán értek hozza, így magyarul keresek majd valami okos oldalt ahol mindent elmagyaráznak. Akkor nyilatkozok ezügyben bővebben. 
Vissza a kiállításra. Legutóbb a jobb-bal oldali látásmód közötti különbséget elemezték nagyítóval. Rembrandt pont a kép tükörképét látta, és karcolta, de a rézkarc papírra nyomása miatt lett a tükörképből a kép maga, amit mi is látunk. És azt vették görcsó alá, ez a tükörkép-(d)efektus miben változtatja meg magát a művet, és miként látta a festő maga.
A mostani kiállitás Rembrandt munkáinak az ún. előzményeit állítja párba. Más kortársak művei lógnak Rembrandt “reprodukciója” mellett. Tudom ez erős szó rá, és valószinű máshol ezeket máshogy is tanulják, de tény némelyik festményt ma már lehetne perelni plágium miatt.
De nem ma van, és mindenhol vannak előzmények, ihletet adó alkotások, vagy olyan dolgok amit a művész átvisz az ő művébe, de már kicsit átalakítva.
Ugyanez a helyzet Rembrandtnál is. Sok képen valóban felfedezhető a hasonlóság, de hol nem, ahol kortársakról beszélünk, hasonló irányzat, témaválasztás, stb..
Ami általánosan elmondható, hogy Rembrandt vagy áthelyezte a hangsúlyt a képen és ezáltál sokkal életszerűbb lett, vagy egyszerűen dinamikussá tette.
Ami még érdekes volt, az maga a párbaj, Rembrandt és kortársa, és barátja, Jan Lievens között. Ugyanazokkal a modellekkel dolgoztak, így a képek is szinte ikertestvérei voltak egymásnak. Szóval az előző állításom ezért is helytelen. Ha adott a téma, hasonló stílus, és irányzat, akkor a hasonlóság szinte biztos, még akkor is ha minden pont nem is egyezik.
Szóval még pár dolgot tanultam a NagyMesterről.
Bejegyezte: Judit Hörnyéki
Dátum: 14:23
Címkék: kultúrálódjunk, múzeum
