Egy hűvös vasárnap délután útra indultunk ketten. Kint borult, szomorkás idő. Vastag kötött sapka, sálba teljesen beburkolva, vacogva pillantottunk ki a maszkunkból. Türelmetlenül keresgéltük az utcát, a megfelelő házszámal.
Végre! Ott a tábla, rajta egy Rembrandt-arc nézett ránk hívogatóan. Itt vagyunk.
Gyorsan a melegbe be!
Be is mentünk, majd egy pillanat múlva ki is jöttünk. Ez gyors volt. Hosszú lehet bent a kirándulás, akár 1 óráig is tarthat. B. tán még megéhezik útközben. Szendvics a táskában. Kint a hidegben topogva vártam, míg elmajszolja a szendvicseit.
Már szinte fagyási sérüléseket véltem felfedezni magamon, mikor végre vigyorogva rám kacsint. “Mehetünk, végeztem.” Végre valahára.
Belépőjegy a kezünkben, irány a pince! Első állomás a ruhatár. Megint eltűnik. Mint az őrült jár a fejem körbe-körbe, keringek mint ringlispil. Hova tünt? Egy másodperce még ott állt! Hosszú percekkel később sétál ki halál nyugodtan a mosdó felől.
“Hol voltál?”
“Csak wc-n.”
“Miért nem biccentettél legalább ide? Mindegy. Mehetünk?”
Bevezető szöveg után beljebb furakodtunk a tömegben. Oho, itt nincs angol szöveg, irány a beszélő kütyüket osztogató bácsi!!
1-es gomb, az első festmény. Majd irány a konyha. Már itt megtudjuk akkoriban az emberek szekrényben aludtak. Nézem jobbról, nézem balról, de nem jövök rá, hogy fértek el ebben az izében. Aztán a fülembe suttogja a gépi hang: “Az emberek majdnem ülve aludtak, mert féltek, hogy a fejükbe száll vér, és esetleg meghalnak álmukban.” Hm…Érdekes.
Lépdelünk felfelé a szűk csigalépcsőn. A terem tele festményekkel. A készülék máris tudatja velünk ezek nem Rembrandt-képek. Ezekkel csak üzletelt. A 17.századi divat szerint a festők kereskedőként is működtek.
Egy ajtóval odébb már azt is tudjuk, hogy hajlamosak voltak időnként csalni. A szekrényt helyenként feketére festették, mintha ébenfa lenne, ill. az ajtófélfa, és a kandalló párkánya is márványnak hat. Messziről. De csak kandalló oszlopa az. A többi pusztán egy ügyes kéz, és némi festék műve.
Az épület legfelső szobájából bámészkodunk egy kicsit kifelé. A kilátás szép, és még a kinti sötéthez képest szokatlanul sok fény jön be. Itt festette a mester közel 20 évig mesterműveit.
Beszélőkénk elcsicsergi nekünk, Rembrandnak hatalmas gyűjtménye volt mindenhonnan. Mindenféle különlegességet beszerzett.
A polcon sorakoznak ókori rómaiak-, görögök mellszobrai mellett lepkék, hatalamas nagy tengeri kagylók, nagy művészek képei óriási könyvekben. A falra felakasztva teknős páncélok, afrikai harci eszközök: íjak, nyilak, lándzsák.
A polcról lelógva egy oroszlán bundáján csillan meg némi napsugár. Fölöttünk kitömött állatkák: sokféle gyík, aligátor, róka, meg számtalan általunk nem ismert egyed. Csak ámultunk, és bámultunk.
A kisebb sokk után végighallgattunk egy férfit egy rövid dokumentumfilmen. Rembrandt és a tükörhatás a téma.
Röviden: Rembrandt tömérdek rézkarcot készített munkássága folyamán. Sokkal többet foglalkozott ezekkel, mint a festményekkel. A téma, amit a tudósok feszegetnek szerintem igen szubjektív.
A rézkarcok mialatt papírra kerülnek, a tényleges karc tükörképei lesznek. Tehát amit mi látunk, az nem azonos, amit a művész látott… Az időszakos kiállításban az eredetit (már kész művet) hasonlították össze annak tükörképével. Alatta a különbség magyarázata.
Valóban volt, hogy a hangsúly máshova helyeződött a ‘rajzon’, de honnan tudjuk mit is akart mondani ezekkel a művész? Hogy akarta ezeket megcsinálni? Mert ő is tisztában volt ezzel a tükörkép-dologgal.
A tükörhatás alapgondolata arra épül, hogy balról – jobbra írunk, olvasunk, és akár egy színdarabot, akár egy festményt is így szemlélünk. Balról jobbra.
Ez érdekes. Valóban így van. Mi is észrevettük! Bár először csak valami ál-tudományos bla-blának hittük. 
A ház hatalmas volt. Mindkét szárny Rembrandt-é volt, bár csak 1639-1658-ig. A kölcsönök miatt, amiket felvett a házra, lassacskán csődbe ment.
Elárverezték az épületet, és egészen 1906-ig két család használta. 1911-ben nyílt meg a Rembrand-ház az egyik épületben. A mostani kiállítást 1998-ban nyitották meg. A kiállított darabok nagy része eredeti, a berendezést főleg festményekről ismerik.
Összeségében a kisebb tömeget leszámítva tetszett. Mindkettőnknek.
Egy érdekesség még a végére: Tegnap a múzeum oldalán minden információt megtaláltam, amire ott tettünk szert, sőt virtuális túra is van…. Részletes képekkel.
Talán fölöslegesen mentünk el ?!
Bejegyezte: stranger
Dátum: 10:20
Címkék: amszterdam, múzeum
