Kedden hazafelé szokásomat félredobva, zenehallgatás helyett csak figyeltem az embereket. Hallgattam a tömeget. Érdekes azért így is. Eszembe is jutott, ha valakit csak ledobnánk a belvárosban valahol, és a szemét is bekötnénk, szegénynek esélye se lenne kitalálni merre is jár a világban.
Na jó, talán pár országot ki lehetne zárni, mondjuk ahol kevés a turista. Segítségül kijjebb és kijjebb vezetve az idegent talán jól tippelne. Persze ez nagyban attól függ merre is kalauzolnánk.
A mi utcánkat pont alig lakják csak hollandul beszélő emberek. A környéken rengeteg a török, a marokkói. De horváttal, szerbbel, makedónnal is találkoztunk már, magunkról nem is beszélve. Tehát nagyon nehéz dolga lenne, ha csak a beszéd alapján kéne kitalálni az országot.
Furcsa dolog ez, hisz a hollandok toleránsak, nyíltak, de meddig? Eddig túl kényes témának tartottuk felhozni holland ismerőseinknek, hogy mégis miként vélekednek a sok-sok bevándorlóról. Hisz a nagy része megtanulja az adott ország nyelvét (sokan csak úgy-ahogy), de marad anyanyelvként a régi nyelv, a többedik generációnak meg a második anyanyelve.
A kultúrát felveszik valamennyire, de hozzák sajátjukat. S folyamatosan keveredik. Az emberek, a nyelv, a kultúra. Nem félnek a holland kultúra átváltozásától? Mindenesetre komolyabb botrányokról, efféle intézkedésekről még nem hallottunk.
A hollandok szeretnek és nagyon jól is beszélnek angolul. A tévében a műsorok angol nyelven, holland felirattal mennek, minden múzeumban van angol nyelvű ismertető gyakorlatilag mindenről, mindenféle hivatalos ügyet is el lehet intézni kizárólagos angol tudással is.
A ritkán felbukkanó kéregetőket sem lehet lerázni azzal a szöveggel, hogy „Sorry, I don’t speak Dutch”, mert ekkor tökéletes angollal folytatják a mondókájukat. A boltban is ha bizonytalannak érzik a holland tudásunkat automatikusan átváltanak angolra. Sőt a legviccesebb, hogy amikor kérünk valamit hollandul, de közben magyarul beszélünk egymást közt, az eladó angolul fejezi be.
Pedig ez érdekes, hisz mint fent említettem rengeteg a más anyanyelvű „holland”. Vagy egész egyszerűen a magyart nem tudják hova tenni, és megzavarja őket az idegen, furcsa hangzás, lányos zavarukban pedig inkább nemzetközibb nyelvre váltanak. Ki tudja..?!
A másik érdekes dolog, az otthon élő magyarok hozzáállása a holland nyelvhez. Amikor terveztem a kiköltözést, és utánakérdezgettem a nyelvnek, számtalan ismerősöm közölte, ne aggódjak, amennyi németet tanultam, azzal biztosan jól fogok boldogulni.
Nos, akkor félreértések elkerülése végett most leszögezem: a hollandok nem németek, és nem szeretnének németül beszélni!
Sőt, egyenesen sértésnek veszik ha rögtön, megkérdezés nélkül németül szólunk hozzájuk. Ne felejtsük el a második világháborút, amikor a németek itt is jártak, és a zsidóság legnagyobb részét innen is elhurcolták. Utána kicsit megváltozott egy kis időre a két ország kapcsolata.
A két nyelv valóban rokon, de nem azonos. Mi se szeretjük ha szlávnak hisznek minket, vagy éppen orosznak. (Mindkettőre már volt többször példa.)
Vajon valóban erény ennyire nyitottnak lenni? Nem pusztán butaság?
Magyarországon el sem tudnám képzelni, hogy sok külföldiül beszélő ember éljen, aki egy szót sem beszél, vagy egy idő után töri a magyart. Idegen lenne az ország, a megszokott dolgok megváltoznának a keveredés után, ami persze elengedhetetlenül a folyamat része.
Így is változóban van folyamatosan a világ, szükség van-e vajon még több külső kényszerre? Nem elég-e a modern világ pörgése, változó életszemlélete?
Talán a válasz abban rejlik mennyire ragaszkodunk a régihez. Mi, magyarok nagyon is. A hollandok kevésbé. Ők sokkal jobban a jelenben élnek. Lehet ez a kulcs rengeteg kérdéshez.
Ők nem félnek a változástól, az újtól. Ők máshogy mérik, máshogy értelmezik a nemzeti hovatartozást.
Nem tudják a saját himnuszukat, de nemzeti ünnep a királynő születésnapja. Ha a nemzeti válogatott játszik, akkor az egész nemzet, kicsik és nagyok egyként szurkolnak, örülnek, sírnak.
Nekünk a piros-fehér-zöld kokárda, nekik a narancssárga kalap, póló, boa. Minden nemzet, ország különböző.
