Sok-sok turista érkezik Hollandiába, ezen belül is Amszterdamba. És mint máshol, itt is sokan próbálják felvenni azt az életritmust, amit itt látnak. Kipróbálják a helyi különlegességeket, ebédre szendvicset esznek, az utcán biciklivel közlekednek. A bicikli egy sarkalatos pont egy idelátógatónál. Azt hiszik, mert tudnak, valamikor megtanultak biciklizni, akkor már minden flottul fog itt is menni, de valójában kevés a gyakorlott kétkerekező.
És persze egészen más otthon a bicikliúton, faluban, netán erdőben közlekedni, mint itt a forgalomban, gyalogosok, autósok és rengeteg biciklis között.
Sokan esnek abba a hibába, hogy próbálják lelesni, hogyan is közlekedik két keréken egy igazi hollandus. Tapasztalatból mondom, hogy több hónapos intenzív gyakorlás szükségeltetik néhány mutatványhoz. És vannak olyan helyzetek is, amit mi sem értjük hogyan… De ők ebbe születnek bele, így nőnek fel, így öregednek meg.
Néhány pontban összeszedtem, mikortól nevezheti magát az ember „holland biciklisnek”:
1. Divatból piros-pöttyösre, netán valami rikító színre festetem a biciklimet és szerzek hozzáillő kellékeket, úgy mint ülésre védő, csengő, táska, esetleg extra díszítők: pl. művirág a kormányra.
2. Vagy egyáltalán nem érdekel a biciklim külseje.
3. A lényeg, hogy guruljon. Nem érdekel ha nyikorog, rozsdától a láncot sem látni, ha hatalmas nyolcasok vannak a kerekekben.
4. Gyalogosnak soha nem állok meg, még ha az autós nagylelkűen át is engedte mellettem őket.
5. A közlekedési lámpákat, táblákat csak ajánlottan tartom be, a piros lámpánál általában csak körülnézek és megyek is.
6. Egyik kezemmel telefonálni egyáltalán nem jelent gondot.
7. Akkor sem ütközök semmilyen nehézségbe, ha egy rekesz sört a bicikli hátsó csomagtartóján kell tartanom tekerés közben.
8. Értelemszerűen szatyrok, csomagok tömkelege sem akadályoz meg a kormányzásban.
9. Vittek már bicikli hátulján, esetleg elején a kosár tartóján és én is vittem számtalanszor valakit a biciklimen.
10. Tudom mi az bakfiets és ha gyerekem lesz, én is veszek egyet, hogy abban vigyem az iskolába. (A bicikli elején egy nagy láda, amibe főleg kis gyerekeket szoktak vinni, sokszor többet is.)
11. A biciklim rendelkezik egy hátsó patkózárral és minimum egy vastag lánccal, hangos csengővel, egy táskával hátul vagy egy kicsi ládával elől.
12. Rendszeresen beszélgetek hazafelé a barátaimmal egymás mellett kerekezve. Ha egyedül vagyok hangosan dúdolok, fütyülök valamit.
13. Gyakorlatilag bárhol parkolhatok és ezt a lehetőségemet ki is használom nap mint nap.
14. Az eső egyáltalán nem zavar. Ha elázom, majd megszáradok.
15. Ha sokat járok két keréken, rendelkezem gumicsizmával, esőkabáttal, esőnadrággal, amit rendszeresen hordok is.
Amíg ezeket nem tudjuk hibátlanul végrehajtani, végigcsinálni, addig csak egy ‘turista’ vagyunk a sok közül, akit ha útban van ledudálnak. 
írta: Hörnyéki Judit
