Itt a nyár, a turista szezon elkezdődött, hétvégén a belvárosban már lépni alig lehet a hatalmas tömegben.
Ha itt a jó idő, akkor a szabadtéri színpadokat is felállítják, és nyár végéig szét sem szerelik. Ha buli, ha sok a turista akkor jobban előkerül a miniszoknya, a top, egy pohár sör, egy joint.
Hiába érkezik annyi külföldi az országba, hiába van internet a világon szinte mindenhol, sokan még sincsenek tisztában a holland drogpolitika alapvető gondolataival. Mi az ami legális, mi az ami illegális, és mi az amit tolerálnak.
Sokan olyan tévhitekben vannak, hogy „Hollandiában mindent szabad”, „ott burjánzik a bűnözés”, vagy „minden drog fogyasztása legális”.
Nos, a drogtörvények két alappillére, a kemény („elfogadhatatlan kockázatot” jelentő kábítószerek), és könnyű drogok – egészen pontosan a kenderszármazékok -, között éles határvonal meghúzása, és a drogkereskedelem megkülönböztetése a droghasználattól.
Vagyis kemény drogok (kokain, heroin…) árusítása esetén akár 12-16 év börtönbüntetést is kiszabhat a bíróság, amíg a kenderszármazékok árusítása coffeeshopokon belül, szabályokat, törvényeket betartva tolerált. Vagyis nem von maga után büntetést.
A droghasználat önmagában nem bűncselekmény, viszont az illegális drogkereskedelem ellen keményen fellép a rendőrség. Az ország már a kezdetektől úttörőnek számított a drogokhoz való hozzáállásban. A drogfüggőket nem bűnözőként üldözik, hanem beteg emberekként kezelik. És erre vonatkozóan számos programot indítottak útjára:
– Konzultációs központok: Felvilágosítás a droghasználat ártalmairól, tájékoztatás kevésbé káros droghasználati módozatokról. A tűcsere-programmal visszaszorították az újabb HIV fertőzöttek számát.
– Metadon-program: Számos nagyvárosban a heroinisták hozzáférhetnek metadonhoz, és ezzel elvonási tünetek nélkül hasonló euforikus élményben lehet részük, így kvázi-normális életet élhetnek.
– Szociális-jóléti szolgáltatások: Vannak olyan programok, amelyek a drogfogyasztók visszailleszkedését segítik elő a társadalomba, munkákat, segélyt kínálva nekik. A volt függők gyakran a prevenciós központokban helyezkednek el, így segítve leszokni akaró társaikat.
– Bentlakásos rehabilitációs intézetek: Ezek önálló klinikák, vagy pszichiátriai klinikák osztályai. Feladatuk: 1. kríziselhárítás és detoxikáció, 2. elvonókúra.
A programok sikeresek, 1980 óta az ópiátfüggők száma nem növekedett. A 15,1 millió fős lakosságból stabilan 25.000 fő (1000 főből 1.6 fő) az ópiátfüggő. Más ország mutatói ennél sokkal rosszabbak, az Egyesület Királyságban 1000 főből 2,6 fő függő. A kábítószerek által bekövetkezett halálok száma is itt a legkevesebb 1millió/2,4 fő, ez a szigorúan tiltó Franciaországban 1millió/9,5 fő, Németországban 1millió/20 fő.
A könnyűdrogok, vagyis a kender és annak származékai (virágzata, a marihuána és a szárából kisajtolt gyantája, a hasis) árusítása kis mennyiségben illegális ugyan, azonban kisebb kihágásnak minősül, a rendőrség nem lép fel.
A coffeeshopok (hollandul: koffiehuis) már sajátos szubkultúrát hoztak létre az évek során, és rengeteg turistát vonzanak minden évben. A kender árusítása kizárólag ezekben a „kávézókban” történhet, ahol csak bevizsgált áru kerülhet a polcokra. Ezek a kávéházak korábban „rendes”, alkoholmentes kávéházak voltak. Évszázadok óta a hollandok ilyen helyekre jártak a barátaikkal találkozni, beszélgetni. A 60′ as években kezdett a marihuána és a hasis beszivárogni a kávéházakba. A tulajdonosok megtűrték egy-egy joint elszívását, kisebb mennyiségű marihuána árulását. Majd saját „házszabályokat” állítottak fel. Később a kormány lépései is találkozott az ő törekvéseikkel, ez magyarázza többek között a hatóság toleranciáját. A legtöbb probléma a hirdetések tilalmának megszegése miatt volt.
1994-ben vezeték be az ún. AHOJG kritérium-rendszert a koffiehuis-ok szabályozására.
A = No Advertising (reklámozás tilalma)
H = No Harddrogs (keménydrogok tilalma)
O = No Overlast (a környék lakosságát nem zavarhatják pl. zaj)
J = No Youth (18 éven aluliakat nem szolgálhatnak ki)
G = No Big Quantities (500 grammot tárolhatnak ugyanazon a napon)
Természetesen a városok hozzáállása különböző. Kisebb településeken a polgármesterek betiltanák őket, nagyvárosokban viszont az általános hozzáállásnál is engedékenyebbek. Problémák a német-holland határon voltak, ahol több coffeeshopot is bezártak a turisták randalírozása miatt.
Pár éve még lehetett magic mushrom-t (gombát) kapni, de ezek hallucinációt okoznak, és több turista halálát okozta, akik közül sokan keverték alkohollal, más drogokkal.
Marihuánát, vagy hasist az utcán fogyasztani nem lehet, csak otthon, vagy a koffiehuisban. Egy nap egy ember 5 grammot vásárolhat. Ez hosszú évekig 30 g volt.
A kender miatt terápiás kezelésben résztvevők száma évente kb. 200, ami nem riasztó szám, és nem is magasabb mint más államban, ahol a kendert szigorúan tiltják. A kezeléseken jórészt tanultabb, módosabb hollandok vesznek részt (jogászok, orvosok, diákok, újságírók). Az társadalom alsóbb néposztályok köreiből viszonylag kevesen jelentkeznek a kender miatti ártalmak miatt.
Az Amsterdam Jelinek Center (rehabilitációs klinika) egyik pszichoterapeutája így nyilatkozott a kérdésben:
“Amennyire engem illett, szerintem a hasist és a füvet legalizálni kellene. Nem szabad olyan álszent módon viselkednünk, mint azok, akik szerint egy joint rosszabb mint egy sör és a hasis éppoly rossz mint a heroin. A szülőknek nem kell aggódniuk amiatt, ha a gyerekük időről időre elszív egy jointot; mint ahogy akkor sem, ha néha megiszik egy pohár sört. De mindkét anyag esetében teljesíteniük kell a szülői kötelességeiket és el kell mondaniuk a kockázatokat. Több információ szükséges. Ha tudnak a televíziófüggőségről beszélni, miért nem tudnak szólni a hasisfüggőségről is? Marihuána – ez túl jó ahhoz, hogy ne legyen probléma.”
A holland könnyűdrogpolitika azonban tele van ellentmondásokkal. A törvényt a hatóságok gyakorlatilag “gumitörvényként” alkalmazzák, és a társadalmi megítélése is különböző. “Véletlenül intelligens politikának” (accidentally inteligent policy) is nevezik, mely alatt azt értik, hogy a bár a holland joggyakorlat hatékonyabban és humánusabban kezeli a problémákat, mint a legtöbb európai ország, azonban nincs összhangban a törvényekkel és a nemzetközi előírásokkal.
Egy biztos, a számadatok Hollandiát igazolják.
írta: Hörnyéki Judit
