Télapó itt van. Bár a subája nem hó, cipője nem jég, a szakálla leng ugyan, és a zsákja is teli, bár nem almával, és aranyággal. Nem szánnal érkezik, és a rénszarvas sem húzza őt.
Hogy akkor mégis kiről beszélek? Természetesen a holland Mikulásról, Sinterklaasról. Általában november közepén érkezik (idén november 14-én, vasárnap) hajóval sok-sok apró fekete, furcsa élénk színekben pompázó egyenruhás segítőjével egyenesen Spanyolországból.
Itt pedig ilyenkor sok ezer éneklő, beöltözött gyerek várja érkezését, jutalmuk a titokzatos zsák tartalma: különböző aprócska gyömbéres sütemények, és maga a karnevál. Egészen a névnapjáig, december 6-ig marad, addig kórházakat, iskolákat, bevásárló központokat látogat meg, hogy a jó gyerekeket megjutalmazza.
A rossz gyerekeket a régi mese szerint a Zwarte Piet beledobja a zsákjába, és egészen Spanyolországig viszi. A kicsik december 5-én este kirakják a csizmájukat a kémény nyílásához, kandallóhoz, vagy a radiátorokhoz. Az ajándékokat másnap reggel találják meg, bontják ki.
Tradicionális ajándék a csokoládé betűk, amikből az ajándékozottak nevét rakják ki. Marcipán figurák, forró csoki, narancs, mandarin, csoki pénzek, mandulás, gyömbéres édességek még amik szinte minden cipőbe bekerülnek. Hollandiában a karácsonyi időszakban, ilyenkor van a legnagyobb ajándékozás.
A legenda és ami mögötte van:
Szent Miklós a 4. században a kisázsiai Myra (ez a mai Törökország területén van) püspöke volt, számtalan történet született a nagylelkű, szegényeket segítő tetteiről. A középkorban a gyerekek, tengerészek patrónusa volt, és jelenleg is Amszterdam védőszentje.
A 11. században itáliai kalózok a földi maradványait elrabolták, és Olaszországba, spanyol fennhatóság alatt lévő területre vitték. A törökök mind a mai napig mindhiába követelik vissza az ereklyeként tisztelt csontokat.
December 6. egyházi ünnep volt, az évszázadok folyamán vált a gyerekek ünnepévé. A reformáció alatt, a 16-17. századi Európában sok protestáns az ajándékhozót a Jézuskára (Christ Child, Chriskindl), az ajándékozás dátumát december 5. vagy 6-ról karácsony estére cserélte.
Az itteni, hollandiai modern Mikulás-hagyományát Jan Schenkman író fogalmazta meg 1850-ben, Sint Nicolaas en zijn knecht c. gyerekeknek szóló könyvében.
Az itteni Télapó nem az az aranyos, duci, piros pozsgás Télapó, amit mi ismerünk, aki ráadásul először a Coca Cola cég egyik reklámkampányában tűnt fel 1931-ben, hanem egy magas vékony, püspöki ruhába öltözött hosszú, fehér szakállú Szent Miklós. Aranyos ő, de egészen más mint az otthoni mesekönyvekben megszoktuk.
A hosszú utat hajóval, vagy ahol erre nincs lehetőség, ott szürke lován, Amerigo-n teszi meg. Krampuszok, manók helyett kicsi fekete afrikai segítői vannak, akik tetőről tetőre ugrálnakfinomságokat dobálva a kéményekbe.
Schenkman először név nélkül említi őket, öltözéküket ázsiai öltözéknek írja le, később lesz a nevük Zwarte Piet (Fekete Péter). Valószínű az író a Holland gyarmatokra tett egyik kirándulása ihlette őket. Származásuk napjainkban komolyabb kérdéseket is felvet, egyre többen vannak akik úgy gondolják, hogy a gyerekeket rasszizmusra nevelik, ha a segítők afrikaiak.
Kívülállóknak is ez az első gondolata: fekete rabszolga. Cáfolatként az egyenruhájukat hozzák fel, ami az olasz kéményseprők ruhájára hasonlít, és semmikép sem afrikai, a kezükben egy kémény seprű van. Ebbe a képbe a tetőn-ugrálás, a kosztól fekete arc is tökéletesen beleillik, azonkívül a 19. században valóban jöttek olasz vendégmunkások, hogy megtisztítsák Amszterdam kéményeit.
Egyesek szerint még mórok, lehetnek de a mórok nem fekete bőrűek, és a ruhájuk sem stimmel.Amit még sokan megkérdőjeleznek, közülük főleg a külföldiek, az a Télapó spanyolországi származása. Többen vannak, akik ezt a narancs-, és mandarin osztogatással hozzák összefüggésbe, mivel a történetek szerint Szent Miklós rendszeresen osztott szét ilyen gyümölcsöket a szegények, gyerekek között.
Az egész Mikulás-kultusz körül sok a kérdőjel, de attól mi még szeretjük. Hát még az apró népek, akik ilyenkor rendszeresen Zwarte Pieteknek öltözve járnak, kelnek a városban, és ami nekik a legfontosabb: általában nem csak december 6-án kapnak ajándékot, hanem ezekben a hetekben többször is.
Sinterklaas, az amerikai Santa Claus figurájának az alapja. Egy korábbi holland gyarmati városban, New Yorkban (New Amsterdam) az amerikai függetlenségi háború idején újraélesztették a Sinterklaas-hagyományt, mivel Saint Nicholas a város nem-angol múltjának jelképe volt.
Az amerikai Santa Claus szó egyértelműen a régi holland Sinte Klaas-ból származik. Az utóbbi pedig a Sint Nicolaas-ból, ami Szent Miklóst jelent. Ezekből lett a most használatos: Sinterklaas.
írta: Hörnyéki Judit
