Amszterdam belvárosába azonnal beleszeret, szerintem talán minden idelátogató. Olyan bájosan néznek ki a jobbra, balra, előre dőlő magas, keskeny, 16-17. századi házak, mintha az előttük lévő csatornának hajlonganának, ami nem is vesz róluk tudomást.
A különböző színűre festett zsaluk meg büszkén integetnek a turistáknak. Teljesen el tud bűvölni a látvány még ma is, több mint egy év után. Nem tudom megunni a sétákat a belvárosban.
A különlegesség, az egyediség is nagyon vonzó benne, hisz tudom Hollandián, és Belgiumon kívül sehol máshol a világon nem botlok ilyen épületekbe. Ezeken belül van egy belső udvaros megoldás ami szintén erre a két -előbb említett országra jellemző csak, az úgynevezett hofje-k.
A hofje egy holland szó, szegények lakta házakkal körülvett udvart jelent. Egészen a közép-kortól fogva léteznek.
Idősebb embereknek (főleg nőknek) biztosítottak szállást. Magánemberek adták a tőkét hozzá és a társadalombiztosítás egyik formájaként szolgált. Hollandiában jelenleg is számos hofje van használatban.
A hofjéket általában U-alakban építették, középen egy udvarral, vagy egy kerttel és a bejáratot egy kapu biztosította. A hofjék alakját valószínűleg a (öregebb) Begijnenhofje-k ihlették – kis házak csoportja, ahol kizárólagosan vallásos nők laktak.
Többnyire kertesítették ezt az aranyos belső udvarocskát. Általában egy bejárattal rendelkeztek, amire egy kapuőr vigyázott. Ő nyitotta a kaput, figyelte a kimenő, és bejövő embereket.
Számos udvarban az alapító vallásával megegyező vallású emberek laktak, néhány közülük egyházi közösségekhez is tartoztak. Így többhez kápolna is tartozott. A 17.századtól gyakran alkalmaztak egy minimum korhatárt. Az 50 volt az elterjedt, ami akkoriban nagyon magas kornak számított.
Az elsődleges cél a szegényebb emberek megsegítése volt. Persze később, a 18.században már kereskedelmi céllal is hoztak létre hofjéket, a bentlakóknak kellett a bérlésért fizetni.
Sok ilyen hofje található Hollandia-szerte, többek között: Alkmaarban, Amszterdamban, Hágában, Leidenben, Gröningenben, Haarlemben. Leerdamban a „Hofje van Mewrouw Van Aerden” múzeumként áll a turisták rendelkezésére.
Mi itt, Amszterdam jártuk végig a látogatható udvarokat. Néhány forrás szerint megközelítőleg 50 darab van a városban belőlük, de csak csekély százalékuk van a kíváncsi szemeknek is nyitva. A legtöbb a közönség elől zárva van, csak különleges alkalmakkor, mint pl. az ősszel megrendezett Műemléknapon (Openmonumentendag) látogatható. És mondanom sem kell, hogy legtöbb a legöregebb negyedben, Jordaan városrészben található.
Ami viszont nyitva van, párat érdemes meglátogatni. Sokszor a kapu fölötti dombormű jelzi hol is járunk. Egy picike folyosó, és máris bent vagyunk az általában aprócska, csendes, idilli hangulatot idéző udvarban. A város zaja teljesen eltűnik, amint belépünk, és magunk mögött becsukjuk az ajtót.
Körül szabad nézni, fényképezni, de az ott lakók nyugalmát minden esetben figyelembe kell venni, illik tiszteletben tartani.
Van ahol ez a köztes terület egy kicsi kertecskét takar, van ahol csak fűvel van bevetve, és néhol egyáltalán nem foglalkoznak a rendbe tartásával. De olyat nem találtunk, ami ne tetszett volna nekünk.
A leghíresebb közülük a fent már említett Begijnhof, ami Amszterdam szívében található. Itt áll mind a mai napig Hollandia egyik legöregebb háza is, egy 1528 körül épült faház, Het Houten Huys (a faház).
Itt korábban beginák laktak, begina világi szerzetesrend tagjai. A rend jellegzetessége, hogy az egyházi szerzetesektől eltérően nem tettek szegénységi vagy engedelmességi fogadalmat, nem vonultak vissza a világtól, nem mondtak le a házasság lehetőségéről vagy vagyonukról és közvetlenül nem voltak a pápának vagy a helyi egyházi hierarchiának alárendelve.
Miszticizmusba hajló nézeteik az eukarisztia ünneplésére és Jézus emberi természetére épültek. Később őket is eretnekeknek nyilvánították, és sokáig üldözték őket, majd hosszú hanyatlás után a 20.század első felére teljesen megszűnt a rend.
Az amszterdami Begijnof-t először 1389-ben említik korabeli iratok. 47 szabályos városi ház található benne, nagy részük a 17.-18. századi arculattal, bár közülük 18 még őrzi a gótikus fa-szerkezetét. A 17.századi kápolna ma is áll, mind a mai napig üzemel.
A legutolsó begina, Antonia nővér 1971. május 23-án tért örök nyugalomra. Érdekesség, hogy az egykori Németalföld területén számos beginák lakta udvar található, néhányuk egy kisebb várost is kitett, az ott lakó 1000 lakójával.
Működtettek kórházat, műhelyeket, boltokat, templomokat, valahol sörfőzdét is. A legnagyobbak Mechelenben, Leuvenben, Diestben, Gentben és Brüsszelben vannak, és már az UNESCO Világörökség részeit képezik ők is.
írta: Hörnyéki Judit
